Ha a falak beszélni tudnának.... Időszaki kiállítás (2023)

Új időszaki kiállításunkban dédszüleink, nagyszüleink világát (értékrendjét, vágyálmait, humorát) kívánjuk feleleveníteni régi falvédők és különböző hímzett, szöveges textíliák segítségével. Vannak köztük klasszikus műalkotások leegyszerűsített rajzai, bibliai és Petőfi idézetek, egykoron népszerű magyar nóták szövegrészletei és sok idilli ábrázolás a konyhájával, főztjével büszkélkedő háziasszonyról. 

De hogyan is kezdődött? A XX. század elején, mikor a parasztházak konyháiban megoldódott a tűzhely füstjének elvezetése, s maradt a szép fehérre meszelt fal, eleinkben felmerült az igény annak megóvására, s díszítésére. Mivel a konyha elsősorban a nők „felségterülete” volt, magától adódott, hogy a díszítés a hímzéshez kapcsolódjon. A hímzés anyagához pedig olcsón hozzá lehetett jutni, így gyorsan és széles körben divattá váltak a falvédők. A lányok, asszonyok eleinte egymástól másolták a mintákat, majd egy idő után ezek készítésébe a textilgyárak is bekapcsolódtak, és előre nyomott mintákkal gyártott falvédőket lehetett vásárolni a piacon. Az egyszerűbb száröltéssel hímzett képek később már nem csak a konyhában, de a ház többi helyiségében is helyet kaptak.

A mai napig sokan vitatják a hímzett falvédők értékét. De mielőtt alábecsülnénk őket, ne feledjük, mindamellett, hogy sokszor dédanyáink, nagyanyáink ábrándjait jelenítik meg (rávilágítva ezzel az őket foglalkoztató mindennapos problémákra), a falvédők kiemelt értékké emelték a házasságban a szerelem fogalmát, amely addig nem volt feltétlenül elsőrendű. A "guba gubához, suba subához" elvét felváltotta a „Nincs nagyobb földi boldogság, / Mint a szerelemből kötött házasság.” gondolata.