Lorántffy Zsuzsanna és a hajdúk. Időszaki kiállítás (2013)

Időszaki kiállításunkon Szederkény régmúltjával, azon belül is a XVII. századi hajdútelepítéssel foglalkoztunk, ami rendkívül nagy jelentőségű esemény volt a falu történetében.

A küzdelmes XVI. században az ország három részre szakadását követően több dél-borsodi település, így Szederkény is török hódoltsági területté vált. Mindez a császári hadsereg fenntartására kivetett adók mellett még több beszolgáltatást (földadót, tizedadót, olaj-, búza-, rozs-, árpa-, köles-, lencse-, méhkas-, mátkaadót, szablyapénzt stb.) jelentett az itt élők számára. 1638-ban a szederkényiek megtagadták a török adó fizetését, melynek következtében a törökök felégették és pusztává tették településünket.

Ezt a lerombolt falut tekintette meg 1651-ben I. Rákóczi György erdélyi fejedelem felesége, Lorántffy Zsuzsanna, aki az erősen megfogyatkozott jobbágyok mellé 32 – kiváltságokkal bíró – hajdúcsaládot telepített le.

A hajdúk küzdelmes élethez szokott fegyveres marhahajcsárokból lett vitéz katonák voltak, akik a csellengő törökkel szemben védelmet biztosítottak a falu népének. A Sajó-Hernád menti falvak hajdútelepítései nagymértékben kötődnek a Rákóczi-család történetéhez.

Az idetelepített hajdúk létezése, fennmaradása szoros kapcsolatban volt a főnemesi család érdekeivel. Lorántffy Zsuzsanna fejedelemasszony, míg élt, gondosan vigyázott arra, hogy a hajdúk kiváltságait senki meg ne rövidítse, s mindenhol tiszteletben tartsák azokat.